Valahol azt olvastam, hogy az életmódváltásnak vannak belső és külső akadályai, ellentmondásai. A külsőktől nem félek, mint a kigúnyolás, lebeszélés, kételkedés. Az ellendrukkerekkel általában nem foglalkozom.

Ami viszont elgondolkodtatott, hogy a belső ellenmondások közül mik azok, amik engem is érintenek és hogyan fogom legyőzni ezeket. Felsorolom, amit olvastam:

• nosztalgia
• félelem
• biztonságérzet elvesztése
• ragaszkodás a megszokotthoz
• ismeret, vagy információhiány
• befolyásolhatóság
• időhiány
• energiahiány
• önvédő mechanizmusok beindulása
• korábbi kudarcok, csalódások

Végiggondoltam a fentieket. Végül is nincs bennem nosztalgia, sem félelem. Valamennyire hagynom kell magamat befolyásolni, hiszen, ha nem ezt teszem, akkor nem fogadom el, amit tanácsolnak nekem.  A korábbi kudarcok sem érdekelnek.

Viszont a legnagyobb probléma az időhiány. Igenis muszáj időt fordítani arra, hogy odafigyeljek magamra, mit mikor eszem pl. Igen, erőtlennek érzem magam, állandóan fáradt vagyok. Nagyon nehéz lesz majd időt és energiát fordítani a változtatásra. Azt megfigyeltem a régebbi fogyókúráimnál, hogy egy ponton megijedek a fogyástól, pláne a legutóbbi akciómnál, amikor is az egyik kollégám megkérdezte tőlem bizalmasan, hogy ugye nem vagyok súlyos beteg? Ezt az önvédő mechanizmust is valahogy kezelni kell majd. Lehet, hogy pszichológusra lesz szükségem?

Elhatároztam. Most már sokadszor. Szinte egész életemben úgy gondoltam, hogy teltebb, sőt mi több kövérebb vagyok az átlagnál. Hogy mikor éreztem magam a legjobban? Körülbelül 35 és 45 éves korom között.  Ekkor éreztem magam igazán nőnek. Túl a szüléseken, sikeres a munkámban, tele energiával és tudtam, hogy ha akarnám, minden pasit az ujjam köré csavarhatnék.  

Most 59 éves vagyok, brrrrrrr, minimum 20 kg felesleggel. Az 50 éves szülinapomra lefogytam és úgy gondolom, hogy most is meg tudom csinálni. Persze számtalan fogyókúrát kipróbáltam. Ezt nem is sorolom, mert aki súlyproblémákkal küzd, az tudja, 5 kg fel, kínok kínján 3 kg le.

Az utóbbi 2 évben a szokásosnál is több stressz ért, semmit nem sportoltam a kilók meg megint csak jöttek. Szedem a vérnyomáscsökkentőt, magas a koleszterinem és a vérzsírom, fájnak az ízületeim. Minden felmenőm infarktusban, vagy érrendszeri betegségben ment el. Tennem kell valamit!

Elhatároztam.

Remélem utoljára és még nem késő. 

Azt gondolom, hogy magázódnunk kellene! Magam részéről az illemtanban és viselkedésben inkább konzervatív vagyok. Arról nem beszélve, hogy nem tudom, kik olvassák majd szárnypróbálgatásaimat. Lehet, hogy tiszteletlenség lenne mindenkit látatlanban letegezni.

Ki is vagyok én?

A nevem dr Takács Ildikó, alapvégzettségemet tekintve radiológus szakorvos vagyok, jelenleg pedig a Budai Egészségközpont Selfness programjának szakmai vezetője. Számomra mindig is egy új dolog létrehozása okozta a legnagyobb izgalmat, inspirációt. Egy új feladat szárnyakat ad. Izgalmas feladat a kutató munka, a szakmai felkészülés, a szervezés, a munkatársak kiválasztása és persze a hely karakterének, szellemének kialakítása. Nagyon fontos szeretettel megtölteni mindezt.

A Budai Egészségközpont menedzsmentje felismerte azt, hogy a kiváló, a nyugati orvoslásban elért eredmények és szolgáltatás nem minden esetben elégíti ki az ügyfeleink igényeit. Nyitni kell a holisztikus szemlélet felé, komplementer módon, alternatív módszereket is igénybe kell venni az egészségmegőrzés, betegség megelőzés érdekében.

Hát így kapcsolódik össze a piaci igény az én személyes indíttatásommal, fejlődésemmel.

A SELFNESS ugyanis egy életvezetési módszer, ami segít abban, hogy belső önmagunkat mindinkább megismerjük. Saját felelősségünk az, hogy egy fejlődési folyamaton keresztül haladva felfedezzük valós korlátainkat és ebből lehetőséget kovácsolva megfelelő életet élhessünk.
A selfness-t az önmegváltoztatás folyamataként is emlegetik, lévén, hogy saját képességeink felmérése gyakran a változtatás igényét is magával hozza. Na, hát ezért tetszik ez nekem!

Az évek során sok tünet elért engem is, ami egy vezetőt (radiológia) egy változó korban lévő nőt elérhet. Túlsúly, küzdelem a kilókkal, az évekkel, a ráncokkal. Az álmatlan éjszakák. Nem mindig szárnyalnak már úgy a gondolataim, mert minden egyes percet a feladatok pontos, precíz végrehajtásának kényszere foglalja el, azaz a stressz.

Tudom-e majd saját épülésemre fordítani mindazt a tudást, amit a kedves kollégáim ebbe a programba hoztak? Megoldást hoz-e az a szemlélet, amit közvetíteni szeretnénk? Tudok-e a változtatni a napirendemen? Le tudok-e fogyni?

Elhatároztam, hogy igénybe véve a Budai Egészségközpont Selfness programjának szolgáltatásait magam is megpróbálok változtatni az életvitelemen, a táplálkozásomon. Le kell adnom minimum 10 kg-t.
Kicsit azért félek.......