Valahol azt olvastam, hogy az életmódváltásnak vannak belső és külső akadályai, ellentmondásai. A külsőktől nem félek, mint a kigúnyolás, lebeszélés, kételkedés. Az ellendrukkerekkel általában nem foglalkozom.
Ami viszont elgondolkodtatott, hogy a belső ellenmondások közül mik azok, amik engem is érintenek és hogyan fogom legyőzni ezeket. Felsorolom, amit olvastam:
- nosztalgia
- félelem
- biztonságérzet elvesztése
- ragaszkodás a megszokotthoz
- ismeret, vagy információhiány
- befolyásolhatóság
- időhiány
- energiahiány
- önvédő mechanizmusok beindulása
- korábbi kudarcok, csalódások
Végiggondoltam a fentieket. Végül is nincs bennem nosztalgia, sem félelem. Valamennyire hagynom kell magamat befolyásolni, hiszen, ha nem ezt teszem, akkor nem fogadom el, amit tanácsolnak nekem. A korábbi kudarcok sem érdekelnek.
Viszont a legnagyobb probléma az időhiány. Igenis muszáj időt fordítani arra, hogy odafigyeljek magamra, mit mikor eszem pl. Igen, erőtlennek érzem magam, állandóan fáradt vagyok. Nagyon nehéz lesz majd időt és energiát fordítani a változtatásra. Azt megfigyeltem a régebbi fogyókúráimnál, hogy egy ponton megijedek a fogyástól, pláne a legutóbbi akciómnál, amikor is az egyik kollégám megkérdezte tőlem bizalmasan, hogy ugye nem vagyok súlyos beteg? Ezt az önvédő mechanizmust is valahogy kezelni kell majd. Lehet, hogy pszichológusra lesz szükségem?
